www.kiralydenisa.com

Cseresznye

2026.06.25
Egy szokásos csütörtök van nem annyira szokásos meleggel. Bár én még emlékszem gyerekkorunk hőségtől párolgó aszfaltjára. A szurokkal javított kátyúk mindig olvadtan hívogattak, sőt kértek bennünket arra, hogy aláírjuk lábnyomunkal ottjártunkat. Volt hogy olyan jól sikerült a "lábpecsét" hogy még több méteren keresztül is követhető volt haladásunk iránya. Vissza-vissza tekingéltünk kuncogva csintalanságunkon, tudva milyen hangsúllyal tett volna helyre bennünket Nagyanyánk, ha látja tevékenységünket. Legjobban a gyors nyári záport szerettem. Az eső és a felforrósodott aszfalt találkozása nyomán útjára indult zamatos illatokkal telítődött gyermekük a pára. Életszagú volt, főként mert nyári szabadságból született. Olyan rég nem éreztem ugyanazt az illatot. Azt gondolhatnám egy gyermek másképp érzékel azért, de ez már a megváltozott tényezők műve. Tudjátok mi változott még? A csersznyefák. Ugyanolyan pirosba öltöznek némelyik már egészen feketén integet felém, de mégis hiányérzetem támad mikor megcsodálom bősègüket. A felismerés villámként hasít belém: — Nincsenek gyerekek...
Share