Nyári napforduló
2026.06.21

Vasárnap, nyári napforduló . Első éjszaka mikor a nyitott ablakon át beáramló levegő már nem elég hűvös ahhoz, hogy üdítő legyen. Most már sűrűn, testesen terjed szét a szobán az éjszakai légáramlat, pont mint egy nehèz dunyha. Az ember nem is tűri meg magán a takarót. A reggel mègis üdítő a teraszon. Harmatos friss levendulaillat terjeng. Észrevettétek már, hogy más az illata reggel a növényeknek, a kertnek, mint mondjuk este vagy délben? Mindegyiket másért szeretem. A reggeli illatban ott a nedves föld, az éjszaka párája és a növények csendes ébredése. Talán azért is érzem ilyenkor intenzívebben, mert a reggel mindig hordoz magában egy kérdést:—Mit adhat a mai nap az életemhez, és mit adhatok én az élethez?Aztán az esti balzsamosabb, nyugodtabb áradatban pedig sejtelmesen ott húzódik a nap zárókérdése: — Sikerült, kibontottam a nap ajándékát, megtaláltam benne a választ? Holnap talán elmesèlem. Most csak nèzem ahogy ezernyi méhecske dolgozik serényen a levendulásunkon, fehér káposztalepkék társaságában. Már ez is elég egy szép nap kezdetéhez, nem gondoljátok ? A fény ismét legyőzte az éjszakát.