www.kiralydenisa.com

Tollakkal

2026.07.17
Mikor olyan tizenöt, tizenhat éves lehettem városról hazaköltöztünk falura. Nem bántott a dolog, mindig is jobban éreztem magam vidéki környezetben. Talán mert természetközelebbi volt a lét. Dédnagyanyám kertjének végében nádas húzódott. Hódokat lestünk meg és vadmacskától riadoztunk miközben kukoricaszárból gunyhót építettünk. Falura való áttelepülésünk kapcsán szobánk felujjításába kezdtem. Ez a felujjítás abban merült ki, hogy a régi típusú szekrényeinket fehérre mázoltam, és alászálló tollpihékkel ékesítettem. Nem tudom honnan jött a késztetés és mit csatolt hozzá az agyam, de tetszett. Ahogy ma is tetszett, hogy a tegnapi sávos díszítésű tollú után ma megint lábam lépte elé került egy madárék. Az elmúlt öt napban ez a mai már a negyedik a sorban. Van aki azt tartja üzenet. Az indián kultúrában a szellemi vezetők és az ősök üzenetét hordozzák. Én nem tudom ki üzen, talán önmagam jelenléte, hogy jó úton járok vagy az is lehet a tisztelet szólal meg bennem az ég felé. Mindenesetre mikor a természetben való jártamban rábukkanok bizonyos, hogy mindig a hajamba tűzöm, mint egy égből aláhullott ékességet . És olyankor úgy érzem az ég és a föld bennem így már könnyebben egybeér.
Share