Tesóm és a kutyája
– Miért nem lehet egy kutyám? – tette fel a kérdést sokadjára húgom.
Feljebb tolta orrán nehéz szemüvegét és úgy nézett. Úgy nézett. Kérőn, esdeklőn, azzal a nézéssel. Ezt a nézést alkalmazta akkor is mikor próbált kicsalni féltve őrzött csokoládémból egy kockát miután ő az övét már szétosztogatta közöttünk. Ritkán adtam neki.
– Minek osztottad szét,...




